Máig visszatérő rémálom gyötri Koncz Gábort: az, hogy a saját temetésén van. Bár a színész makkegészséges, ráadásul rengeteg terve van a jövőre nézve, gyakran elgondolkodik azon, mennyi ideje van még hátra.
– Lassan a nekrológomat írják, tudom, de remélem, arra még várni kell – kezdte nevetve a Blikknek Koncz Gábor, aki nemrég ünnepelte a 83. születésnapját.
Nyáron a Tolnay Klári Emlékházban két hétig tartó kiállítással tisztelegtek a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező előtt. Az életművét bemutató tárlat hatalmas sikert aratott, Koncz számára pedig egyszerre volt megható és szorongató, hogy még az életében megemlékeznek róla.
– Azóta is álmodom ezzel. Tényleg örültem a kiállításnak, sok régi fotó, díj, emléktárgy volt ott, és büszke voltam arra, mennyit dolgoztam, de volt bennem félelem is. Ilyen nagy rendezvényt annak tartanak, aki már nincs az élők sorában, én meg ott sétáltam, és fura érzés fogott el. Arról nem is beszélve, hogy már szobrot is kaptam, ami azért elég furcsa, hogy ott voltam, láttam, hiszen az ember ezt nem szokta megélni. Valamiért ez nagyon rosszul érint. Persze, próbálok örömmel gondolni rá, hogy láthattam, boldogsággal tölt el, mennyien megnézték, és nagyon megható fogadást tartottak nekem – folytatta a színész.
Koncz azt vallja, addig él, amíg dolgozik, így nagyon örült, amikor újra próbálni kezdett.
– A Karinthy Színházban leszek majd a Nagyvizit című darab főszereplője, ami azért érdekes, mert már háromszor rendeztem korábban. Nagyon jó újra dolgozni, soha ilyen nagy kihagyásom nem volt. Arról nem is beszélve, hogy harmadéves egyetemista korom óta forgatok, magamat tartottam el, és jó színvonalon éltem. Így azt, hogy egy évig nem volt bevételem, nehezen viseltem. Nem akarok panaszkodni, mert mindent megoldottam, de voltak kétségeim, hogy tudok-e valaha majd azon a színvonalon élni, mint korábban. Emellett persze, a társaság is hiányzott, meg a kihívás is, hogy megy-e még rendesen a szöveg memorizálása – mesélte Koncz Gábor.
Indirekt/Blikk
