A legolvasottabb kortárs magyar író. Kapott Kossuth-díjat, Karinthy-gyűrűt. S ami ennél is fontosabb, a közönség szeretete, az olvasótábora rajongása végigkísérte egész életét.
A 87 esztendős, Prima Primissima-díjas Moldova György tavaly veszítette el a feleségét, még sincs egyedül, új társra lelt.
„Lejjebb már nem süllyedhetünk ennél” – Moldova György mondta mindezt a maga visszafogott stílusában az ország helyzetéről, a társadalmi viszonyokról, a megosztottságról, s a gyűlölködésről. Az író mindig is markáns véleményt formált a körülötte lévő világról, és soha nem tagadta meg baloldaliságát. Hogy miként érzi magát 2021 Magyarországán, azt csak kevesen tudják. Az író, nemzedékek egyik kedvenc szerzője visszavonultan él, és kerüli a nyilvánosságot.
– Nagyjából két hete a veresegyházi magánkórház lakója vagyok – mondta lapunknak Moldova György. – Szerencsére nincs komolyabb bajom, leszámítva az öregséget. Mégis itt a helyem, mert vigyáznom kell egy csodálatos asszonyra, Palotás Katalinra, irodalmi szerkesztőmre. Több mint húszéves barátság a miénk, és mondhatom, Kati a sors ajándéka számomra. Feleségemet tavaly veszítettem el. Hetvenkilenc esztendős volt, életrevaló asszony, akiről azt hittem, majd ő temet el engem. A daganatos betegség megkínozta, és elvette tőlem. Több mint ötven évig éltünk együtt. Meggyászoltam, és most Katalinnal kapaszkodunk össze, igazi lelki társként. Talán több is annál. Neki műtötték a csípőjét itt, és én beköltöztem hozzá, hogy vigyázzak rá.
Moldova György annak idején négy évig járt a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakára, ám nem diplomázott. Ehelyett fizikai munkásként kereste a kenyerét, volt kazánszerelő, és több hónapig melózott keményen a komlói szénbányában. Közben az írás jelentette számára az igazi szenvedélyt. Novellái 1955 óta jelennek meg. Regényei, riportjai és szatírái tették őt a magyar irodalom legmagasabb polcára.
Indirekt/Blikk
