Némi túlzással évente megkerüli a Földet kerékpáron ülve Valter Attila. A 23 éves sportoló, aki néhány hete az egész országot lázba hozta a Giro d’Italia olasz országúti körversenyen elért történelmi eredményeivel, s a rózsaszín trikó elhódításával, a „szürke” hétköznapokban kőkeményen dolgozik azért, hogy minél jobb legyen.
Elképesztő távokat tesz meg két verseny között is. A Groupama-FDJ kerekese a hegyekben tréningezik órákat nap mint nap, a budapesti pezsgés, a bulizás viszont nem vonzza.
– Évente körülbelül harmincötezer kilométer van a lábamban. Egyébként, jobb tekerni mint az autóban ülni. Próbálom a várost jó messzire elkerülni – mesélte a Blikk + Győző podcastben, Szabó Győző vendégeként a csömöri sportoló, aki a Girón három napon át birtokolta az összetett éllovasának járó rózsaszín trikót, s végül az előkelő 14. helyen végzett. Viszonyításképpen : az Egyenlítő hossza kb. 40 075 km, Valter tehát kis híján körbetekeri a földgolyót minden esztendőben.
Ez ugyanakkor egyáltalán nem esik nehezére, a kerékpározás az, ami feltölti, motiválja.
– Nem vagyok bulizós. A Giro után államvizsgáztam, a születésnapom is nemrég volt, de nem mentem el sehova. A egyik nap a családommal, a párommal ünnepeltem, a másikon pedig kerti partit tartottam a baráti társasággal – árulta el Valter. – Valahogy engem az edzés, a bringázás jobban feltölt. Próbálok nem a kedvesem, az ismerősök idegeire menni, mert tényleg bármennyi versenyt képes vagyok megnézni a tévében, ezekből tanulok, élvezem, jó hallgatni. A kerékpározásról szól a napjaim nagy része.
A Tour de Hongire-győztes kiválóságot édesapja, a 27-szeres magyar bajnok Valter Tibor „fertőzte” meg a sportág iránti rajongással, már egészen kis korában – két-háromévesen két keréken biciklizett a csömöri utcákon.
– Kicsiként sokszor szurkoltam neki a viadalokon, ez adhatta meg a kezdőlöketet nekem is. Két-hároméves voltam, úgyhogy nem sok mindenre emlékszem azért abból az időszakból. Egy kép viszont megmaradt, a mai napig előttem van, ahogy, a Puskás stadion mellett versenyzett édesapám – fogalmazott Valter.
– A kerékpársport így végigkísérte az életemet. Persze, ha az ember minden nap bringázik, belefut rossz dolgokba is. Jó sok kutyával találkoztam, tévedtem olyan területekre, ahova nem kellett volna. Ha egy nagy kuvasz kerget, vagy az autósok próbálnak leszorítani, az például elég jó motiváció tud lenni.
Valter elárulta, a Giro alatt a rengeteg „letekert” kalória ellenére hízott is picit. A versenyek közben folyamatosan fogynak ugyanis a rizs- és energiaszeletek, hogy pótolják az energiát, s a reggeli-vacsora is kiadós ilyenkor.
– A versenyek alatt szinte bármit ehetünk. Sokan kérdezik, mennyit fogytam a Girón a három hét alatt. Nem fogytam, hanem híztam, egy-másfél kilót, brutálisan sokat ettem ugyanis – mesélte mosolyogva a sportoló.
Indirekt/Blikk
