Szabadon akart dönteni, ez volt a csatornaváltása oka – árulta el Liptai Claudia a Vasárnapi Blikknek.
A műsorvezető kettős szerepben, a Mestercukrász című gasztroreality házigazdájaként és zsűritagjaként lesz látható június 28-tól hétköznap esténként a Michelin-csillagos barcelonai Hoja Santa főcukrásza, Enzsöl Balázs és a Gundelben hosszú évekig vezetőként alkotó Juhos József oldalán, ahol megmutatja azt is, hogyan nézett volna ki az 50-es évek Amerikájában. Az elmúlt év veszteségei rávilágítottak számára: keresni kell, ami boldoggá teszi.
Cukrászverseny zsűrije lett, ezzel a szakma már elismeri?
Szerintem azt ismerik el, aki letesz valamit. Hogy beszélni tudok erről, az egy dolog, de nem gyakorlom aktívan ezt a szakmát és nem is célom. Számomra nem fontos ügy, de a versenyzők biztosan sokkal jobban elfogadtak, mint egy őket kritizáló embert, mert értettem, hogy mi történik és nem azért álltam ott, mert jókat tudok mondani, mert jó műsorvezető vagyok. Így egyenértékűek vagyunk mindhárman, igaz a két cukrász egyértelműen szakmailag sokkal erősebb, de ez azért nem egy szakmai találkozó, egy világbajnokság, hanem egy szórakoztató tévéműsor.
Az Ön ötlete volt, hogy úgy nézzen ki a képernyőn, mint egy édesség?
Az enyém, a produkció pedig üdvözölte. Azt gondoltam, ha egy új műsorban szavaznak nekem bizalmat, akkor egy olyannal tegyem, amit még nem csináltam. Már Robi tervező valósította meg ezeket az egészen elképesztő egyedi darabokat, amelyekkel visszarepülünk az ötvenes évekbe Amerikába a pin-up girlök és a rockabilly stílus korszakába. Még soha nem volt rajtam tüll alsószoknya.
Milyen volt a visszatérés az RTL Klubba húsz év után?
Amikor 2019 nyarán A Tanár című sorozat miatt először forgattam a Fókusszal, bevallom, kicsit tartottam tőle, hiszen 19 évig mégiscsak egy másik televízióban dolgoztam. De nagyon jó élmény volt, mindenki kedves, segítőkész, csodálatos közösség. Ezt azóta már más műsorokban is megtapasztalhattam. Ráadásul azért nem is volt teljesen idegen a csapat, hiszen itt-ott azért a stábtagokkal dolgoztunk együtt az elmúlt húsz évben is különböző műsorokban.
Otthon mennyit süt?
A szememet lefelé, sűrűn. (nevet) Nem olyan sokat, nemrég ugyan készítettem tiramisut, de az nem nevezhető sütésnek. Alapvetően nem vagyok édesszájú, ami nagy mázli, mert ha még az is lennék, akkor nagy lenne a baj. A sós vonalat képviselem.
Akkor a férje, Pataki Ádám az édességfelelős?
Igen, de ő inkább hozza a cukiból, ő sem áll már neki a konyhában sütni, ha hazaért. Kivéve akkor, ha valamit ki akar próbálni.
Apropó kipróbálás, önnek is lett egy új hobbija.
Igen, a fényképezés, épp most megyek az üzletbe új tárgy-és ételfotókat készíteni. Nagyon érdekel a kreativitás része.
Mi a helyzet Liptai Claudiával, a színésznővel?
Egyelőre nagyon bízunk mindannyian abban, hogy az ősz nem hoz újabb bezárásokat, egy negyedik hullámot. Rengeteg tervem van, a Centrál Színházban Puskás Tamással dolgozunk például egy izgalmas projekten, monodrámákat, monológokat fűzünk össze, ennek én vagyok az egyik szereplője. Ilyet sem csináltam még, sosem voltam hosszan egyedül a színpadon. Őszre tervezem az önálló estem bemutatását, lesz egy másik színházi bemutatóm és a tévében is lesz egy munka, de nem mondhatom még el, hogy mi.
Miért?
Azért hagytam ott két évvel ezelőtt a TV2-t, mert azt akartam, hogy én dönthessek, hogy szabad lehessek, hogy ne kelljen újra visszakerülni valami állandóba. Ezért nem is akarom teletömni a naptárat, teletömődik az úgyis magától. Kell a feltöltődés, örülök a családnak, hogy tudok a kertemmel foglalkozni, ami szintén egy új hobbi lett. Harminc évesen az ember még naponta hatszáz dolgot meg akar és meg is tud csinálni. Most már nem ez a cél.
A tavalyi év veszteségekkel is teli volt. Elhunyt volt férje és lánya édesapja, Gesztesi Károly. Hogyan élte meg?
A tavalyi év legnagyobb tragédiája egyértelműen a Karcsi halála és ez a mai napig beleng nagyon sok mindent. De nagyon sok mindenre rá is mutat és rávezeti az embert arra, hogy nem kérdés, élni kell. Sajnos annyira sok tragédia és veszteség történt az életemben, hogy nem csak a 2020-as évtől, hanem jóval korábbtól tudom: minden percet ki kell használni és élvezni kell. Éppen ezért vagyok én mindenben ezer százalékos. Néha Panka lányom mondja, hogy anyukám, feküdj már le egy kicsit, nyugodjál már le. Woody Allen Annie Halljában hangzik el, hogy a szerelem olyan mint a cápa, ha nem tud előre menni, akkor megdöglik. Én is egy cápa vagyok, ha nem úszhatok, nem tudok mit csinálni, akkor végem van.
Ha kell, akkor mibe kapaszkodik? A gyerekeibe, a munkába?
Abba, hogy menni kell előre. Néha annyira jó lenne aludni egy kicsit tovább, de ott a négyéves fiam, Marci, aki felébreszt. Szerencsére Panka már önellátó, de attól még reggelit kell neki adni, vinni kell, hiszen Ádám hajnalban megy a cukrászdába. Persze, amikor forgattam, akkor Ádám besegített, de tényleg nincs mese, itt menni kell előre.
Úgy tűnik, az egészséges életmód is egyre jobban foglalkoztatja.
Igen, de eddig nem voltam egy jó alany. Nem tudtam kitartó lenni, ez volt a gyengeségem, az Achilles-inam. De most már tudatosabb vagyok, tudatosabban vásárolok, és egy csomó mindent elhagytam, amiről tudom, hogy nem volt jó.
Például?
A téliszalámit. Igaz, amióta covidos voltam, nem volt jó íze, de még így is nehéz volt, mert bennem volt, hogy na, nehogy már nekem valaki megmondja, hogy ne ehessek! Magam miatt nem eszem. Meg kellett tapasztalnom.
Végleg elhagyta a húst?
Nem teljesen. Korábban észre sem vettem, hogy naponta ettem húst, de most azt próbálom, hogy hetente legalább két napon egy apró falatnyit se vegyek magamhoz és hogy ezt ne váltsam ki nyolc kiflivel. Az eredmény pedig egyértelmű: azon a napon, amikor nem eszem húst, sokkal magasabb az energiaszintem. Vegán azonban sosem tudnék lenni, ahhoz egy agyműtét kellene. A lényeg, hogy figyelni kell, főleg egy olyan valakinek, aki egy észrevétlenül rágcsáló típus, egy mókus, mint én.
Indirekt/Blikk
