A fiatal lány tavaly novemberben tudta meg a kezelőorvosától, hogy nem várhatnak tovább, elkerülhetetlen a műtét.
A Kántor Flóra csak három hetes volt, amikor a szülei visszavitték a kórházba. Fertőzésre gyanakodtak, de sajnos kiderült, hogy nem megfelelően működnek a veséi. „Az évek múlásával nem változott a helyzetem, s valamennyire szinten tudtuk tartani az állapotomat, de az orvosok jelezték, egyszer elérkezik az idő, amikor sajnos elkerülhetetlen lesz a veseátültetés, ha élni akarok, és ezt testnevelésszakos tanár férjem is tudta, kapcsolatunk kezdete óta” – mesélte 26 éves Flóra, aki tanítónőként dolgozik az egyik helyi iskolában. A fiatal nő nem gondolta volna, hogy tavaly novemberben megkapja a rossz hírt kezelőorvosától, Szelestei Tamás, osztályvezető főorvostól. A nephrológus közölte: keresni kell egy donort, akinek nullás a vércsoportja, nem várhatnak tovább a műtéttel. Flóra édesapja és férje nem jöhetett szóba, édesanyja azonban megfelelő donornak bizonyult. Ez viszont csak hosszú hetek vizsgálatai és izgalmai után derült csak ki. Így aztán egyre nagyobb hasfájások közepette Kaposvár és Pécs között ingázott Flóra, és édesanyja, Patakné Battyányi Mónika három hónapig, mígnem kitűzték az operáció időpontját február 23-ra. A pécsi klinika transzplantációs osztályára két nappal korábban feküdt be anya és lánya. Ráadásul Flóra férje karanténban volt, így el sem kísérhette feleségét és anyósát.
Míg várakoztak a műtétre, ezerszer is átsuhant gondolataik között, vajon sikerül-e? Aztán már csak azzal nyugtatták egymást, sikerülnie kell, másként nem történhet! Tudták, hogy százak imádkoznak értük. „Folyamatosan éreztük a felénk áradó szeretet és az ima erejét. Végtelen hála volt és van bennünk – mondta Flóra. Hozzátette: örültek a kollégák bátorításának, és tisztába voltak azzal, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, és vezeti Szakály Péter sebészorvos kezét. Amikor Flóra felébredt az altatásból, nagyon fájt a sebe, de hatalmas boldogságot érzett. „Nagy vágás díszíti a hasamat, de ez a legkevesebb, mert kiderült, nem távolították el egyik vesémet sem, így harmadikként kaptam meg anyuét, és arról is biztosítottak: nemcsak császárral, hanem természetes úton is szülhetek. Ez újabb, váratlan örömforrás. Megindult a veseműködésem, jó értékeket mértek, és viszonylag gyorsan enyhültek a fájdalmaim is” – mesélt a tanítótő, aki már csak a következő tanévben tér vissza az iskolába, addig is telefonon tartja a kapcsolatot a diákokkal. „Úgy érzem, teljesen meggyógyultam, és ebben óriási szerep jutott édesanyámnak. Nem lehetek eléggé hálás neki azért, hogy lemondott egyik veséjéről” – tette hozzá Flóra.
„Nem kell ezért hálálkodnia, hiszen egy anya mindenre képes a gyerekeiért – mondta mosolyogva Patakné Battyányi Mónika, Flóra édesanyja. „A kórházban töltött napok megrendítő élménye még bennem él, hiszen egy szobában lehettünk, s mielőtt betoltak a műtőbe – mert velem kezdődött, laparaszkóppal kiemelték a bal vesémet –, megszorítottuk egymás kezét. Még most is érzem Flóra szorítását” – tette hozzá az édesanya, aki nagyon aggódott a lányáért, de most már vége a két és fél évtized szenvedéseinek, kételyeinek, és most már csak a gyógyulásra koncentrálnak – adta hírül a Sonline.
