Az, hogy bálnahányás, nem hangzik valami bizalomgerjesztően, de ha azt írjuk, hogy szürke borostyán vagy másik nevén, óceánok aranya, már sejtheted, hogy ezt a cuccot nem érdemes lehúzni a vécén.
November végén egy hatvanéves thai halász, Naris Suwannasang a dél-thaiföldi Nakhonszithammarat tengerpartján sétálgatott, amikor arra lett figyelmes, hogy a víz egy szürke halmot sodort a partra. A fura valamit az unokatestvéreivel hazavitte, ahol jól kiókumlálták, hogy az nem más, mint a már említett bálnahányás, ráadásul abból is egy nagyjából százkilós rakomány.
Kis utánajárással Naris végül rájött, hogy a hányás felér egy lottóötössel.
A leletnek hamar híre ment, és emberünket már meg is kereste egy üzletember, aki hajlandó lenne 960 ezer thai bahtot, azaz nagyjából 9,5 millió forintot fizetni a megkövesedett bálnahányás kilójáért (!), amennyiben arról bebizonyosodik, hogy magas minőségű.
Ha összejön a biznisz, ez egy 950 millió forintos vagyont jelentene az eddig tisztes szegénységben élő halász számára.
Most Naris épp ott tart, hogy felbecsülteti a birtokába került matériát, közben megkérte a rendőrséget, hogy legalább addig vigyázzanak a hajlékára, amíg sikerül értékesítenie a cuccot, ugyanis egyszerű halászként szó szerint százmilliókon ül éppen otthon.
De mégis, hogy lehet, hogy egy nagy halom megkövesedett bálnahányás ilyen sokat ér?
Jogos kérdés, és most meg is adjuk rá a választ. A bálnahányásnak a szépségiparban van egy másik neve is: ambergrisnek hívják.
Az ámbráscetek fő tápláléka a tintahal, melynek csőrszerű szájszervét az állat nem tudja megemészteni. Mivel ezek a porcos, éles szervek megsérthetik az állat bélrendszerét, ezért a szervezetük egy ambrein nevű anyagot választ ki, ami körbeveszi és összetapasztja a tintahalcsőröket. Az emésztést követően ez a massza végül vagy hányás vagy ürülék formájában távozik a cetek testéből.
Itt még nincs vége a sztorinak. A massza kezdetben undorító, büdös, fekete ragacsként lebeg a vízben, de idővel a sós víz és a napfény hatására átalakul, megszilárdul, feketéből szürkévé válik és rendkívül kellemes illata lesz – magába zárja az óceán illatait, ahogy mondani szokás.
És itt jön képbe a szépségipar. Az ambergris ugyanis rendkívül ritka és épp ezért borzasztóan értékes alapanyaga a legdrágább parfümöknek. Nemcsak önmagában jó illatú, de tartósabbá teszi a parfümök illatának egyéb jegyeit is. Az olcsóbb termékekben szintetikus anyagokkal pótolják, de egy igazán értékes parfümbe magától értetődően csak eredeti, szerves ambergris kerülhet.
Nos, ez az oka annak, hogy ezután valószínűleg még Naris unokáinak sem kell majd nélkülözniük.
Indirekt/player.hu
