Fél évszázaddal ezelőtt olyan szegények voltak, hogy még gyűrűre sem volt pénzük úgy házasodtak össze. Az aranylakodalmukon most is pótolták ezt a hiányosságot és egy gyűrűvel pecsételték meg a frigyüket.
Bódi Margót két fia kísérte az „oltárhoz”, ahol Guszti várta a feleségét. Hatéves unokájuk, Lilike virágszirmokat szórta Margó elé, Guszti pedig énekelt egy dalt szerelmének.
„Most átadom neked az édesanyámat, vigyázz rá az elkövetkezendő ötven évben is, ugyanúgy, ahogy eddig is tetted.” – mondta a házaspár nagyobbik fia az édesapjának, és ezzel kezdődött a hivatalos ceremónia.
Szűk családi körben, közel hatvan hozzátartozó és barát előtt mondták ki újra a boldogító igent.
– Ötven évvel ezelőtt, amikor Gusztival megesküdtünk, olyan szerény körülmények között éltünk, hogy még gyűrűre sem volt pénzünk, így most először – és utoljára – húztunk gyűrűt egymás ujjára. Ráadásul mi magunk is csak az oltárnál láttuk először az ékszereket, ugyanis Gina intézte a kiválasztásukat – árulta el Bódi Margó, aki szerint az ünnepség bensőséges légköre és az egymást követő megható pillanatok méltóbb módon aligha foglalhatták volna keretbe az elmúlt ötven közösen megélt évet, amelyet szeretet, kitartás és összetartozás jellemzett.
