A Mazda megmutatta, hogy lehet egyszerre stílusos, dízeles, hatalmas és mégis emberközeli egy SUV. A CX‑60 3.3 e‑Skyactiv D AWD-ben ülve olyan érzésed támad, mintha egy elegáns japán szamuráj teázgatna melletted – hat hengerrel, 254 lóerővel és meglepően kevés étvággyal.
Ha valaki azt mondja: „veszek egy nagy dízel SUV-t”, ma már elég furcsán nézünk. Mintha azt közölte volna: „gőzmozdonyt keresek városi használatra”. De szerencsére a Mazda CX‑60 megmutatja, hogy a dízel még nem halt ki, csak átöltözött – méghozzá egy elég csinos kabátba.
A majdnem legnagyobb Mazda szabadidő-autó (a CX-80 a csúcs) kívülről szép, de nem hivalkodó. Olyan, mint egy elegáns japán férfi zakóban: nem ordít róla, hogy gazdag, csak annyi látszik, hogy tudja, hogy kell stílusosan felöltözni. A hűtőmaszk magabiztos, mint azt a márkától egy ideje megszoktuk, a LED-es lámpák viszont nem annyira hunyorognak, mint a korábbi Mazdákon. A méretek ugyanakkor nem hazudnak: ez bizony egy testes SUV. Mégsem tűnik bumfordinak, inkább összeszedett, arányos.
A belső tér… nos, mintha egy bonsai-kertet ültettek volna bele egy könyvtárszobába. Kifinomult, rendezett, és minden ott van, ahol lennie kell. Nincs túlgondolva, de mégis tele van apró figyelmességekkel. A digitális műszerek mellett mégis van „valódi” érzés: például a fizikai gombok ott maradtak, ahol számítanak – köszönjük! Egyedül a központi kijelző maradt sajnos a régi. Már tíz éve is ez volt a Mazdákban, és sajnos akkor is lassú és körülményes volt a kezelése. Ezt már rég le kellett volna cserélni érintőképernyősre. A navigáció grafikája pedig full retró, a 2000-es éveket idézi. Szóval, azért nem minden tökéletes odabent.
Pozitívumokból azért jóval több van. Például a 3,3 literes, soros hathengeres dízel finoman duruzsol, mint egy jó barát, aki nem beszél sokat, de ha megszólal, tudja, mit mond. A gyorsulás 7,4 másodperc 0-ról 100-ra – nem versenyautó, de minden előzésnél ott a kraft. És az automata váltó? Mint egy japán pincér: észrevétlenül, de tökéletes időzítéssel dolgozik. A fogyasztás? Nos, itt jön a nagy meglepetés. A gyár szerint 5,4–5,5 liter, a valóságban is hozható, de ha nagyon visszafogottan vezet az ember, akár az 5 liter is elérhető. Márpedig egy 1,9 tonnás, összkerekes, hathengeres SUV-nál ez nem rossz, sőt. Inkább varázslat.
Vezetéskor stabil a kocsi, mint egy szumóbajnok jógázás közben – nem borul, nem ideges, de ha kell, megindul. Az AWD összkerékhajtás jól tapad, a kormányzás pontos, és bár a hátsó futómű lehetne kicsit puhább, összességében komfortos az utazás.
Szóval, kinek való ez az autó? Annak, aki nem akar beállni az „elektromos vagy semmi” sorba, de szeretne egy modern, karakteres szabadidő-autót, ami nem akar mindenáron prémium lenni – de mégis az. A CX‑60 olyan, mint egy jó japán whisky: nem harsány, de annál mélyebb élményt ad. És igen, még mindig dízel. De most már úgy, hogy nem kell bűntudattal járnod vele, hisz ott van benne az enyhe hibridmotor is.
Indirekt/Kiss B. László
