A gondozásukra pedig jelenleg csupán néhány önkéntes és dolgozó próbál megoldást találni – szinte teljesen önerőből.
Június közepén nagyjából 1700 munkavállalónak mondtak fel a Dunaferr utódcégei közé tartozó Dunarolling Dunai Vasműnél. A gyárterület egyelőre szinte teljesen üres. A HVG úgy tudja, csak egy körülbelül 100-200 főt számláló karbantartó osztag, külsős cégek dolgozói, valamint a nappali- és éjjeliőrök maradtak, akiknek továbbra is van munkájuk, így bejárhatnak az óriási ipari területre.
Meg otthontalan macskák tucatjai, amiknek a létezéséről épp a gyárterület kiürülése miatt szereztek tudomást a kohászati-gépészeti komplexum még megmaradt dolgozói.
„Először csak pár állatot láttunk, mostanra viszont már több százra becsüljük a számukat. Sok köztük a beteg, sérült vagy éhező példány” – nyilatkozta a HVG-nek Gyócsi Beáta, az egyik ott dolgozó munkavállaló. A „vasmacskák” ellátásáról önkéntes alapon gondoskodó dolgozók szerint a tényleges létszám még ennél is magasabb lehet, mivel az óriási gyárterületet nem tudják teljes egészében bejárni.
A macskák gyors elszaporodását az ivartalanítás teljes hiánya magyarázza. Egy nőstény macska évente akár három almat is világra hozhat, 10–15 kölyökkel – ezek a kiscicák pedig már 9 hónapos korukra ivaréretté válnak, így a kolónia szinte robbanásszerűen gyarapodhat. Emellett valószínűsíthető, hogy korábbi alkalmazottak egy része szándékosan engedte szabadon nem kívánt kedvenceit a területen, így is teret engedve az állománynövekedésnek.
A dolgozók szerint az állatok nagy része beteg vagy sérült, sok kölyök macskanáthával és szemfertőzésekkel küzd, másokat balesetek vagy egymás közti harcok sebesítettek meg. A viszonylag jobb állapotban lévő macskák többnyire azok, amelyeket korábban rendszeresen etettek, így emberhez szokottak és barátságosak – de az újabb nemzedékek zöme vad és fél az emberektől.
