Így köszönt el a megkéselt hős rendőr az anyukájától: „ne haragudj, de meg fogok halni”

Kórházi ágyáról árult el drámai részleteket a brutális rendőrtámadásról Péter, a fiatal zsaru, akit egy őrült késes támadott meg Újpesten.

– Minden pillanatra emlékszem utána is. Valamiért az volt bennem, hogy kint hidegebb van, máshogy dolgoznak az erek, úgyhogy a hatodik emeletről lesétáltam a földszintig. Közben láttam, mennyi vér ömlik belőlem, folyamatosan rádióztam, hogy küldjék a mentőt, mert el fogok vérezni – mesélte a férfi akadozó hangon. – Amikor leértem, ott már biztosan éreztem, hogy meg fogok halni, emiatt el akartam köszönni a szüleimtől, ezért felhívtam édesanyámat a telefonomról, annyit mondtam neki: ne haragudj, de meg fogok halni – mondta. Beraktam a fegyvert a kocsiba, utána félig ülőhelyzetbe elhelyezkedtem a rendőrautó kerekének dőlve, a kabátomat levettem magamról. Nem tudtam, hogy el fogok-e ájulni, de a pólómat egészen felhúztam, hogy lehessen látni, hol van sérülés raj­tam. Akkor már odaért a parancsnokom, jöttek a mentősök, beraktak a mentőautóba. A parancsnokom megtiltotta, hogy meghaljak: Peti, nem halhatsz meg – mondta a férfi.

– Szerintem az segített a legtöbbet, hogy nem azt tettem, hogy leültem, becsuktam a szemem, és próbáltam a könnyebbik úton haladni, ha­nem folyamatosan pörögtem, gondolkoztam – szögezte le. A férfi a mentőben már elájult, a gépek hangjára eszmélt: – Amikor ráeszméltem, mi történt, akkor tudatosult bennem, hogy nem haltam meg. Ott fordult át egy kicsit a gondolkozásom, hogy akárhogy is lesz, én ezt megúsztam – mondta. Peti elárulta: eszébe sincs feladni a hi­vatását, szeretne rendőr maradni, méghozzá továbbra is a BRFK kötelékében. Társá­val, Erikával azóta is folyamatos kon­takt­ban van:

– Őt sokkal jobban megviselte lelkileg, mint engem. Remélem, az lesz majd neki a fordulópont, amikor a két lábamon kimegyek innen, megölelem. Mindennap el­mondom neki, hogy nekem ő az én hősöm.